|
Torres Dani
Németh Balázs Attila 2006.04.14. 15:04
Torres Dániel : Bonts vitorlát! Száraz volt a szám és lelkem új dolgokra várt
És közben álltam, a parton vártam
Álmodtam egy tengerről, a végtelen messzeségről
Csak nem láttam, titokban vágytam
Ólomlábaimmal kerestem az utat, de nem találtam
És elfáradtam, belefáradtam
Minden gondolatban csak a szabadságra vágytam
Eldobott láncok, már nem találtok!
Elhagytam végre már a szárazföld gondját
Hajómat repíti a szél
Egyszer majd szélcsend lesz és behúzom vitorlám
De vissza sosem térek én!
Nem vágyom többé már a bűnszínű világra
Vízre szállok, tisztán látok
Bárkámba rejtettem, kiknek én fontos lehettem
Együtt hajózunk, nincs már gondunk
Delfineket nézek, s bennem éget a Nap fénye
Szétáramlik, vérré válik
Szivárványt festek minden reggel fel az égre
Elég festék a maroknyi emlék…
Elhagytam végre már a szárazföld gondját
Hajómat repíti a szél
Egyszer majd szélcsend lesz és behúzom vitorlám
De vissza sosem térek én!
Száraz kő az árnyékban, zöldes hang és a hegy sincs távol
Egy illat sző sűrű hálót, mely nő, folyton szólít és húz hazámból…
De nem kell a szar, kinyújtott kar;
Felmar a fehér kesztyűs kéz
Elég és kész!
Elhagytam végre már a szárazföld gondját
Hajómat repíti a szél
Egyszer majd szélcsend lesz és behúzom vitorlám
De vissza sosem térek én!
Elhagytam végre már a szárazföld gondját
Hajómat repíti a szél
Egyszer majd szélcsend lesz és behúzom vitorlám
De vissza sosem térek én!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
